Új Ember tallózó, 2000/11 (március 12.)

Nagyböjt első vasárnapjának jelentős eseménye volt a Szentatya ünnepélyes bocsánatkérése az egyház által elkövetett bűnökért. Erről szól a Tallózó első cikke. A következő cikk arról a nagyszabású zarándoklatról számol be, amelynek keretében nyolcszáz magyar hívő, a püspöki kar több tagja, harminc lelkipásztor és számos görög katolikus kispap kereste fel a Szentföldet. Ezt követően a püspöki karnak az abortusztörvény tervezett változtatásával kapcsolatos nyilatkozatát olvashatják, valamint egy ezzel kapcsolatos demonstrációra való felhívást. Az emberi élet értékéhez kapcsolódik e heti utolsó cikkünk is, amely a génekkel való manipuláció erkölcsi kérdéseit veti fel.

Történelmi bocsánatkérés

Túlzás nélkül történelmi eseménynek nevezhető, ami március 12-én, nagyböjt első vasárnapján történik az Örök Városban. Már csak azért is, mert a történelem során elkövetett jogsértésekre vonatkozik. Másrészt még sohasem volt olyan többszázados intézmény, amely bocsánatot kért volna tagjainak olyan ballépéseiért és vétkeiért, amelyeket mások kárára elkövetett.

II. János Pál pápa hosszú, megfontolt előkészítés után ezt teszi most a katolikus egyház tagjai nevében. Az évekkel ezelőtt bejelentett szándék szerint történészek széles körű konferenciáinak és a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjainak közreműködésével készült el az a szöveg, amellyel a Szentatya ezt kifejezi. A bocsánatkérés mindenekelőtt Istennek szól, mert egyedül ő az Irgalom, a megbocsátás forrása. De szól mindazokhoz is, akiket az egyházszakadások, az inkvizíció, a zsidóüldözés korában, vagy máskor az igazság érdekében erőszakot alkalmazva bármilyen módon emberi jogaikban és méltóságukban megbántottunk.

Ludwig Müller müncheni dogmatika professzor, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja szerint ez az esemény a jubileumi Szentév egyik kiemelkedő eseménye nagyban segíti majd a keresztény egység és a világvallások közötti párbeszéd fejlődését. A bocsánatkérés ugyanakkor nem jelenti az egyház története feletti ítéletet, hiszen a történelem felett a végső ítéletet egyedül Isten mondja ki. Nem von le semmit az egyház szentségéből, hiszen az egyház egész történetét végigkíséri az igazság, hogy ő Krisztus misztikus teste, tagjai azonban esendő, bűnre hajló és megtérő emberek.

Országos zarándoklat hatvankilenc év után
Nyolcszáz magyar a Szentföldön

A jubileumi Szentév és a magyar keresztény millennium alkalmából Seregély István érsek lelki vezetésével nagyszabású szentföldi zarándoklatot szervezett február második felében a Makrovilág Zarándok Utazási Iroda. Nyolcszáz hívő, a püspöki kar több tagja, harminc lelkipásztor és számos görög katolikus kispap vett részt az eseményen. A magyar kormányt a zarándoklaton Kövér László miniszter, Semjén Zsolt helyettes-államtitkár és Balog Zoltán miniszterelnöki főtanácsadó képviselte. Názáretben, Betlehemben és Jeruzsálemben a közös szentmiséket Seregély István egri érsekkel együtt mutatta be Gyulay Endre, Balás Béla, Takács Nándor, Keresztes Szilárd, Katona István püspök, valamint a jelenlévő papság.

A magyar keresztény államiság millenniuma alkalmából a zarándokok emléktáblát helyeztek el a Mária elszenderüléséről elnevezett bencés apátsági templom magyar oltáránál. A magyar kormány és a püspöki kar táblája Szent István királynak állít emléket, aki szorgalmazta a magyarok szentföldi zarándoklatát. Ein Karinben, Keresztelő Szent János születésének temploma szintén gazdagodott egy emléktáblával, amelyen a Benedictus (Zakariás imája) olvasható magyarul.

A zarándokok felkeresték a Jordán-völgyében és a Földközi-tenger mentén a bibliai helyeket, tájékozódtak a Szentföld történetéről a kezdetektől napjainkig, s a Jordán folyónál mindannyian megújították keresztségi fogadalmukat. Jeruzsálemben ellátogattak a Yad Vashem Intézetbe is, és koszorút helyeztek el a Soa áldozatainak emlékhelyén. A zarándoklaton résztvevők összetartását, utaztatását és ellátását a zarándokiroda kiválóan megoldotta nyilatkozta az Új Embernek Seregély István érsek. Külön köszönet jár azért, hogy a résztvevők mindegyike kapott egy zarándokkönyvet, amely tartalmazta a miseszövegeket, az imádságokat, az énekeket, valamint a tájékozódáshoz szükséges információkat és a történelmi leírásokat. Mindez jelentős mértékben hozzájárult a zarándoklat sikeréhez, amelyről mindenki lelkiekben gazdagodva térhetett haza.

Sz. Cs.

Az emberi élet: érték és ajándék
Püspökkari nyilatkozat az abortusztörvény módosítása előtt

A magyar országgyűlés ismét tárgyalni fogja az abortuszról szóló törvényt, amely tény a közvéleményt is foglalkoztatja. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia benne él a magyar társadalomban, ismeri az abortuszhoz vezető problémákat és a társadalom véleményét. Nem az egyének elítélésére, hanem az egész társadalom felelősségének felélesztésére szükségesnek látja összefoglalni a magzati élet védelmével kapcsolatos katolikus tanítást. Nyilatkozatunk szól a hívő emberekhez, de minden jó szándékú emberhez, hiszen az egyik legnagyobb érték, az emberi élet védelméről van szó.

Az életnek az a teljessége, amelyre az ember hivatott, teljesen meghaladja földi létének határait, mert nem más, int magának Istennek életében való részesedés (II. János Pál pápa: Az élet evangéliuma 2.). Az emberi élet tehát ajándék, amely kezdetétől végéig szent. Minden emberi élet egyedi, páratlan érték, amely, az egyénen túl, ajándék az emberi közösségnek is. Ez nem csupán hívő látásmód kérdése, hiszen minden ember szívébe írva hordozza az erkölcsi jó és rossz legfőbb törvényeit, így az élet igenlését is. Ha egy társadalom tartósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli pusztulásra. Ezért minden emberi lény élethez való elidegeníthetetlen jogát védenie kell a társadalomnak és a törvényhozásnak. A demokratikus állam kimagasló értékrendjét az mutatja, ha az alapvető erkölcsi értékekben, az emberi jogok védelmében nem szolgáltatja ki magát a tömeg pillanatnyi vélekedésének. A leggyengébbek és a leginkább kiszolgáltatottak kapjanak különös védelmet, így a magzati fejlődés állapotában élő ember is. A XX. század leggyalázatosabb botránya, hogy egyes társadalmakban a védtelen emberi életet az állam által intézményesített formában pusztítják.

A Katolikus Egyház abortusszal kapcsolatos felfogása kezdettől fogva napjainkig egyértelmű és világos: A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése is szégyenletes bűntett (II. vatikáni zsinat: Egyház a mai világban 51.) Mindaz, aki abortuszt kér vagy abban bármilyen módon közreműködik, beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is, súlyos bűnt követ el. Az egyházi törvények az illetőket az ókeresztény kortól fogva a legsúlyosabb büntetéssel (kiközösítéssel) sújtják. Sokszor a társadalmi körülmények aránytalanul nehézzé teszik a gyermek, a család vállalását, így e tekintetben az emberi és a keresztényi hivatás hősies helytállást kíván. A családokat és a nevelést az emberi közösségnek ma fokozott elszántsággal kell támogatnia.

A törvényhozók sajátos felelősségére is felhívjuk a figyelmet. A társadalom erkölcsi értékrendjének megtisztításában és felemelésében egészen rendkívüli felelősség terheli azokat, akik az élet törvényes védelmében sokat tehetnek. Sokak tudatában éppen azért halványodott el az abortusz bűnének súlyossága, mert a törvényhozás megengedte azt. Ez pedig az élet védelmével kapcsolatos erkölcsi érzék veszedelmes meggyengülését eredményezte. Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb bátorságra van szüksége, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva kompromisszumokat kötnénk, vagy engednénk az önáltatás kísértésének (II. János Pál pápa: Az élet evangéliuma 58.)

Felhívjuk tehát minden törvényhozó figyelmét arra, hogy az abortusz olyan bűntett, amelyet semmilyen emberi törvény nem szentesíthet. A katolikus törvényhozóknak pedig nem megengedett, hogy részt vegyenek az ilyen törvényt támogató kampányban, sem pedig az ilyen törvény megszavazásában (vö. Hittani Kongregáció: Nyilatkozat a művi abortuszról 22.).

Az élet megvédése nem egyedül a keresztények feladata. Ezért bizalommal kérjük minden ember segítségét, állítsuk le az élet kioltásának intézményesített formáját, a művi abortuszt! Boldog emberi társadalom csak ott valósulhat meg, ahol tiszteletben tartják és védelmezik minden ember élethez való jogát.

Budapest, 2000. március 3.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Életvédő demonstráció

2000. március 25-én 17.00 órától
a budai Várban a Szent István-szobornál.

Balczó András
Bíró László püspök
Hegedűs Loránt püspök
Jobbágyi Gábor
Kellermayer Miklós
Paksy Mária
Osztie Zoltán

65.000 mécses meggyújtása
az abortusz 1999. évi áldozataiért

Az ember nem nyersanyag

A Münchenben székelő Európai Szabadalmi Hivatal 1999 decemberében adta meg a jogi védelmet az Állati transzgenetikus őssejtek izolációja, szelekciója és szaporítása címet viselő szabadalomnak. Azóta tiltakozások, magyarázgatások, nyilatkozatok követik egymást. Peter Liese CDU-politikus, az Európa Parlament képviselője a Bioetikai Konvenció megsértéséről beszél, a német katolikus napilap, a Die Tagespost óva int attól, hogy az emberi embrió egy új, világméretű gazdasági ág árujává, nyersanyagává váljék.

Az ügy lényege, hogy a szabadalom címében szereplő állati jelző (az angol animal szó) minden, növénynél magasabb rendű élőlényre, tehát állatra és emberre egyaránt vonatkozik. Következésképp a szabadalom elvileg az emberi magzat szabad manipulálásának, a spontán elpusztult, a megölt vagy az e célra kifejlesztett magzatok további felhasználásának a lehetőségét kínálja immár jogilag is levédve. Szerencsére mindez ellene mond a Bioetikai Konvenciónak, mely szerint tilos emberi embriót kutatási célra előállítani (lásd a 18 §-t). Ez ügyben az Európai Szabadalmi Hivatal 2000. február 22-én sajtóközleményt adott ki, elismerve, hogy az angol címben egyértelműen fel kellett volna tüntetni a non-human (nem emberi) korlátozó jelzőt, ugyanakkor megnyugtatta a közvéleményt, hogy az Európai Szabadalmi Megállapodás 99(1) §-a értelmében a vétók miatt e szabadalom szerencsére nem fog hatályba lépni.

Megnyugodhatunk? Bizonyára nem, hiszen itt feltételezhetően nem csupán félreértésről, hivatalnoki hanyagságról van szó. Ugyanis e találmányt szabadalmaztatásra már 1994-ben benyújtották az angol és ausztrál feltalálók, nyilván angol nyelven, tehát szabadalmuk tárgya egyértelműen állati és emberi őssejtek manipulálása. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy több mint öt év állt rendelkezésre a kifogások megfogalmazására. Az ügy három dolog fontosságára hívja fel a figyelmet: Az ember és az állat közti különbség lényege csupán természettudományos módszerrel aligha ragadható meg, és minden élet önmagában csoda. Megfontolandó, hogy egyáltalán tárgya lehet-e a szabadalmaztatásnak (az élet titkainak a feltárása. A jog csak követni képes az élet új fejleményeit. Ezért arra kell törekedni, hogy a jogrendbe beépüljön az erkölcsi rend.

Szende Ákos

Vissza a főlapra

Szerkeszti az Új Ember cikkei alapján: Jalsovszky György E-mail: jalso@mail.datanet.hu Monday, March 13, 2000 23:35:34