Új Ember tallózó, 2000/13 (március 26.)

A jubileumi Szentév egyik nagy hete volt a március 20-tól 26-ig tartó hét nap, amikor a Szentatya Krisztus földi helytartójaként felkereste Jézus földi életének, üdvösségünk történetének szent helyeit. Az Új Ember mostani számában a látogatásról csak rövid előzetes található, ha azonban visszaugranak a Tallózó honlapjára, ott részletes, képes beszámolót olvashatnak a Magyar Kurir hírei nyomán. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan több magzatvédő demonstráció zajlott Budapesten, Jobbágyi Gábor, a PPKE egyetemi tanárának most küldött cikke ennek jegyében keletkezett. Beszámolunk még a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tízéves jubileumáról, valamint arról, hogy új elnököt választott a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége.

A kereszténység szülőföldjén

Ez a zarándokút azért volt sokáig lehetetlen, aztán bizonytalan, mert hiányoztak a politikai feltételek. A pápa útja e vonatkozásban a közel-keleti békefolyamat erősítését is szolgálja.

A zarándokút első állomása Jordánia. A Nébo hegyének Mózes-emlékművét kereste fel 20-án délután. Másnap, Ammanban bemutatott szentmiséjét követően a katolikus főpapokkal találkozott. Délután Izrael államba érkezik, Jeruzsálem szent városába. 22-én a palesztin fennhatóság alatt álló Betlehembe megy, ahol a Születés bazilikája előtt mutat be szentmisét, és felkeres egy menekülttábort.

23-án Jeruzsálemben az utolsó vacsora termében misézik a Szentatya, majd udvariassági látogatást tesz Izrael mindkét főrabbijánál. A Yad Vashem csarnokának felkeresése után vallásközi találkozón vesz részt. 24-én Korazimbe megy, és a Boldogságok hegyénél a fiataloknak mutat be szentmisét, majd a kenyérszaporítás helyét keresi fel, Kafarnaumba megy. 25-én Názáretben lesz a Szentatya. 26-án meglátogatja Jeruzsálemben a főmuftit, ellátogat a siratófalhoz, misézik a Szent Sír-bazilikában és a latin patriárkátus főpapjaival találkozik.

Jobbágyi Gábor: Az élet győzni fog

II. János Pál az Élet Evangéliuma című enciklikájában -- mely súlyát és hatását nézve hasonlítható a történelemformáló "Rerum novarum"-hoz -- a következőképpen jellemzi korunkat; "A fény- és árnyoldalaknak mindenkit rá kell döbbenteniük arra, hogy a jó és a rossz, a halál és az élet, a ĺhalál kultúrájaĺ és az ĺélet kultúrájaĺ közti hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak ĺelőtteĺ, hanem a konfliktus ĺkellős közepébenĺ állunk, részesei vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy feltétlenül az élet javára kell választanunk".

Igen; rendkívüli hevességű és mélységű civilizációs válságnak, ugyanakkor öszszecsapásnak vagyunk átélői, részesei korunkban. Az emberiség történetében előfordultak már civilizációs összecsapások, gondoljunk csak a mohamedán és keresztény világ évszázados harcára, vagy a "hidegháború" évtizedeire. Az viszont, hogy egy kultúrkörön belül, egyszerre két "civilizáció" létezzen, lényegesen ritkább; példaként hirtelen a Római Birodalmon belül létrejövő kereszténységet lehet említeni.

Kétségtelen tény, hogy napjainkban ennek vagyunk tanúi. A politika, a jogalkotás engedékenysége folytán az élet feltétlen szolgálatára rendelt orvosi hivatás -- szembefordulva évezredes tradícióival -- az élet ellen támad. Különféle hazug és valótlan ideológiák hatására korunkban megtagadják a fogamzástól létező emberi élettől a védelmet, és az anyaméhet, az élet bölcsőjét mészárszékké változatják. Hazánk a világon élen járt és élen jár a magzatölésekben; 1956 óta 5.200.000 (ötmillió-kettőszázezer!!!) magzati életet oltottak ki "legálisan", (dehogy; az isteni törvény szerint jogellenesen!), s ma is "munkanaponként" kb. 300 "magzatembert" pusztítanak el korunk "Heródesei".

Ami történt, történik, példa nélküli az emberiség történetében. A történetek a "fejlett világban" (fejlett? dehogy!) egy folyamat részei; mutatják az általános pusztulást, mely korunkat jellemzi -- a technikai fejlődés kivételével. Hiszen hasonló pusztulásnak lehetünk átélői a kultúrában, az oktatásban, a családi életben. Vagyis egy példa nélküli civilizációs önfelszámolásnak vagyunk tanúi az elmúlt évszázadban. Hiszen ha egy civilizáció szembekerül saját erkölcsi, jogi, orvosi alaptételeivel, folyamatosan saját létérdekei ellen cselekszik; nos, ez a civilizáció biztos pusztulásra van ítélve.

S a folyamatnak nincs vége. A szinte korlátlanná vált "abortuszjárvány" után egyre erősebben dörömböl az "eutanázia" legalizálásának igénye. Elhagyhatjuk a szép szavakat, itt az a kérdés, szabad-e embert ölni orvosi segédlettel? Valóságosan viszont itt is egy célszerűségi szempont vezeti a "szép új világot": meg akar szabadulni a már hasznot nem hajtó idős és rokkant emberektől. Vagyis modern korunk egyértelműen leszűkíteni törekszik az ember fogalmát; a hasznot hajtó, tevékeny, független ember fogalmán. Minden ami ezen kívül esik -- a modern kor szerint -- előbb-utóbb kiesik az emberi élet védelme köréből.

El kell-e pusztulnunk ebben a civilizációs önfelszámolásban; valóra válik a "herderi jóslat"? Hiszem, hogy nem. Európában, s hazánkban is vannak az életet feltétlen tisztelő orvosok, jogászok, társadalmi szervezetek. Léteznek sokgyerekes családok. Történelmi egyházaink -- igaz, csökkenő befolyással -- az élet szolgálói. Vagyis szembe kell néznünk azzal, hogy az élet védelmezői erős kisebbségben vannak a materializálódott, szekularizálódott világban. De emlékezzünk, az európai kultúrát nem a kisebbségben lévő, eszköztelen keresztények mentették ki az összeomló, erkölcstelen Római Birodalom romjai alól?

Vagyis egy szilárd erkölcsöt, hitet képviselő kisebbség -- ha szilárdan kitart hite és erkölcse mellett, minden megpróbáltatás ellenére -- túléli napjaink civilizációs katasztrófáját.

Ha úgy tudunk élni, mint a római világ keresztényei -- az élet győzni fog. Keresztrefeszítés, reméljük, nem lesz, bár a nehézségek, a megpróbáltatások enélkül is hatalmasak.

Új elnök a katolikus újságíró-szövetség élén

A rendszerváltással egy időben alakult meg a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKUSZ), amely mostanra komoly szakmai elismerésnek örvend. A szervezet több mint háromszáz taggal működik, s munkájában az egyházi sajtó munkatársain kívül a világi médiában dolgozó katolikus zsurnaliszták is részt vesznek. A szövetség szoros kapcsolatot tart fenn a világ számos katolikus újságíró szervezetével, tagjainak rendszeresen szervez tanulmányi utakat és szakmai továbbképzéseket. Június elején a püspöki kar sajtóirodájával és az Új Ember szerkesztőségével közösen négynapos nemzetközi konferenciát tartanak a dobogókői Manrézában, Katolikus újságírók az új évezredért címmel.

Március 18-án tisztújító közgyűlésre hívták össze a tagságot a szövetség budapesti székhelyén. Először az elmúlt három év gazdálkodásáról hangzott el beszámoló, majd a szövetség tagjai köszöntötték Rosdy Pált, aki munkájáért nemrég Táncsics Mihály-díjat kapott. Boór János, a leköszönő elnök (a Mérleg főszerkesztője) beszédében visszaemlékezett az alakuló ülésre, amelyet 1989. november 14-én a Központi Szeminárium nagytermében tartottak. Boór János köszönetet mondott Czakó Gábor írónak, az Igen alapító-főszerkesztőjének, akitől a szövetség létrehozásának ötlete eredt, és Jósfay György főtitkárnak azért a lelkiismeretes munkáért, melynek köszönhetően a MAKUSZ komoly rangot vívott ki magának.

A leköszönő elnök hat éven át végzett munkáját a tagság nevében Jósfay György főtitkár köszönte meg, kiemelve azt az érdemét, amelyet a kezdeti bizonytalanságok legyőzése érdekében tett. Ezután következett a választás az új elnök személyéről és a harminc tagú választmányról. A szavazást követően Hafenscher Károly evangélikus lelkész, professzor, és Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője tartott előadást a katolikus és az evangélikus egyház nemrég Augsburgban történt " kézfogójáról". Az előadások után hirdették ki a választások eredményét, amely alapján a MAKUSZ új elnöke Szikora József, az Új Ember munkatárása lett. Alelnökök Sajgó Szabolcs SJ, a Manréza igazgatója és Czoborczy Bence (Keresztény Élet). A szervezet főtitkárául ismét Jósfay Györgyöt választották meg. Elnökségi tagok: Neumayer Katalin főtitkárhelyettes (Magyar Kurír), Czakó Gábor író, Harmath Károly (Agapé) és Szerdahelyi Csongor (Új Ember).

Az összejövetel végén elhangzott, hogy a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége a mostaninál nagyobb számban várja soraiba a világi sajtóban dolgozó, magukat katolikusnak valló munkatársakat.

Jelentkezni a szövetség címén és telefonszámán lehet:

1053 Budapest, Veres Pálné u. 10.
Postacím: 1364 Budapest, Pf. 341.
Tel/fax: (1) 355-2143.
E-mail: makusz@igen.hu

A hit és a szegények

Esztergomban ünnepelt március 4-én Paskai László bíboros, prímás fővédnökségével a városban működő szolgálatának rendezésében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek elnöke Kozma Imre, irgalmas rendi szerzetes. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző dísztermében jelen volt az ehingeni társszolgálat elnöke, Paul H. Guter, s a helyettes elnök, Wolfgang Brzoska, aki lengyel nemesi származású. Az Esztergom és Ehingen közt kialakult máltai kapcsolat képviselői: Brigitte Scheins és Nemeskéri Edvinné a kölcsönösség jegyében fogalmazták meg gondolataikat a további munka reményében, hiszen Esztergomban fölépítik a szolgálat házát, amelynek támogatására harmincezer márkát adott át az ehingeni elnök. Az ünnep kulturális műsor keretében zajlott, jótékonysági célból. Ott volt Dékány Vilmos püspök, Gaál Endre, a katolikus tanítóképző főigazgatója, Beer Miklós, a szeminárium rektora, szerzetesek, s a város önkormányzati képviselete; a telt házban fölcsendült a papnövendékek és a gyermekek tiszta kórusa, Baróti István orgonaművész játéka, a Monteverdi énekkar, a Városi Szimfonikus Zenekar interpretálásában nagy mesterek néhány műve. Maronka Csilla színművésznő a könnyebb zenei programot választotta. Horányi László színművész Sinka-verset mondott, Tóth Sándor (lapunk munkatársa) saját írásaiból adott elő.

(t.s.)

Vissza a főlapra

Szerkeszti az Új Ember cikkei alapján: Jalsovszky György E-mail: jalso@mail.datanet.hu Monday, March 27, 2000 18:06:11