15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet a méhészetről

1. § A méhészkedést - a vonatkozó külön (állategészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával - erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad.

2. § (1) A többlakásos lakóházak udvarán és közös használatú kertjében méhészetet létesíteni csak az összes lakás bérlőjének (tulajdonosának) hozzájárulásával és a (2) bekezdésben foglaltak megtartása mellett szabad.

(2) Méhészetet közös használatú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, használatban levő utaktól (közúttól, sajáthasználatú úttól pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni. A sajáthasználatú út tulajdonosa (használója) az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út mentén a letelepedést engedélyezheti.

(3) Ha a szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot megtartani nem lehet, a méheknek ellenkező irányban vagy - legalább 2 méter magas, tömör (deszka stb.) kerítés vagy élősövény létesítésével - a magasban való kirepülését kell biztosítani.

4. § Vándoroltatás a méhcsaládoknak az állandó telephelyről méhlegelő kihasználása, illetőleg megporzás céljából történő ideiglenes elszállítása, kivéve a rajnak vagy az anyának erre szolgáló ládában való szállítását.

5. § (1) Vándorméhészetek telepítésére a 43/1968. (XII. 6.) MÉM rendelet 51. §-ának és az alábbi (2)-(4) bekezdéseknek a rendelkezései irányadók.

(2) Államilag ellenőrzött anyanevelő és pároztató telephez 5 km-es körzeten belül méhcsaládokkal letelepedni csak a telepvezető engedélyével szabad.

(3) Utak közelében történő letelepedés esetén a méhlakásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok kijáró nyílásai az úttal ellentétes irányban legyenek. Az úton a méhészettől jobbra és balra 50-60 méter távolságra, jól látható helyen "Vigyázat, méhek!" felirattal figyelmeztető táblát kell elhelyezni.

(4) Vándorméhészetet 20 családnál nagyobb állandó méhészettől csak legalább 200 méter távolságra szabad elhelyezni. Ettől a szabálytól azonban az érdekeltek megegyezéssel eltérhetnek.

6. § (1) A vándorméhészet tulajdonosa (kezelője) köteles a méheknek a vándorterületre vitelét és elszállítását a hatósági állatorvosnak az érkezést követő, illetőleg az elszállítást megelőző munkanapon bejelenteni. A vándorterületre való érkezésekor a letelepedési megállapodást, továbbá az állategészségügyi állomás körzeti orvosa által kiállított és a méhek betegségtől való mentességét igazoló, 30 napnál nem régebbi keletű bizonyítványt is be kell mutatni.

(2) A vándorterületre érkezésről történő bejelentés során közölni kell a tulajdonos (kezelő) nevét és lakóhelyét, a méhek legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi bizonyítvány számát, keltét és kiállításának helyét, a méhlakások számát és az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését (dűlő, hrsz. stb.) és a méhállomány őrzésének módját. A hatósági állatorvos ezeket az adatokat nyilvántartani köteles.

(3) A vándorméhészetet a hatósági állatorvos a méhegészségügyi felelős útján is ellenőriztetheti.

(4) A vándorméhészet tulajdonosa (kezelője) a vándortanyán - lakott, zárt (bekerített) területen belül is - köteles jól látható helyen a nevét és állandó telephelyét (címét) legalább 30 x 40 cm nagyságú táblán feltüntetni.

7. § Az országhatártól számított 10 km-en belül a szomszéd állam területéről vagy ismeretlen helyről jött méhrajt - észlelője vagy befogója - köteles a hatósági állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni,aki gondoskodik a méhraj kiirtásáról.

8. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a méhészetre vonatkozólag a felszabadulás előtt kiadott jogszabályok, utasítások és egyéb rendelkezések hatályukat vesztik; hatályukat vesztik továbbá a 66. 113/1947.