A törökök kiűzése után a XVII. században a megfogyatkozó népesség és munkaerő pótlására nagyszámban telepítettek németeket hazánkba. Szigetcsépen 1750 táján telepedtek le az első németek Nürnberg és Württemberg környékéről. A vallásuk római katolikus. Népszokásaik kevésbé maradtak fenn. Íme néhány közülük:
Újév: Már szilveszter este elmentek a fiúk a lányos házakhoz és énekeltek nekik. Amikor a fiúk az éneket befejezték, a házigazda behívta és megvendégelte őket borral és kolbásszal. Január 1-én a gyerekek minden háznál vidám versekkel, jókívánságokkal köszöntötték az új évet:
Korán reggel a marhapásztor ostorát pattogtatva körbejárta a falut. Minden paraszthoz bement, akinek a marháit ő legeltette. Süteményt, sonkát, bort kapott, így egészítették ki a járandóságát. Húsvétkor és pünkösdkor is ezt tette. Újévkor tilos volt szárnyast enni, mert az a gazdaságot visszaveti. Ezért inkább disznót sütöttek ekkor.
Háromkirály napja (január 6., Der Dreikönigstag): Ezen a napon szentelte meg a pap a vizet és a tömjént. Ekkor a házszentelés alkalmával a házigazda szentelt vizet öntött a szoba négy sarkába.
Gyertyaszentelő (február 2., Maria Lichmess): A pap megszentelte a templomban a gyertyákat, amelyeket később vihar vagy rossz idő esetén meggyújtottak, hogy védje az embereket.
Farsang (Fasching): Három napos bált rendeztek. A harmadik nap délutánján a fiúk a lányos házaknál fánkot kaptak. Ezen a napon az esti bálon tizenegy óráig játszott a zenekar majd megszólalt a harang, ami a böjt kezdetét jelentette. A fiúk a küszöb alatt elástak egy üveg bort és pénzt, amit csak a következő farsang idején vettek elő (Faschingsbegräbnis).
Virágvasárnap (Palmsonntag): Minden család barkát vitt a templomba, amit a pap megáldott. Otthon a házigazda egy ág szentelt barkát a padlás gerendái közé fűzött, hogy védje házát tűztől, vihartól, villámtól. A pap néhány barkát elégetett és ezt a hamut használta a következő évben hamvazószerdán.
Nagyhét (Karwoche): Virágvasárnap után kezdődik. A legszigorúbb böjtnap nagypéntek volt, ekkor nem volt szabad húst enni és zsírral főzni. Háromszor ehettek és egyszer lakhattak jól. Leginkább tojást, túrót, burgonyát ettek. Nagycsütörtökön és nagypénteken "elszálltak a harangok Rómába", a harangozás helyett kereplőt használtak. A nagyszombati körmenet után sonkát ettek.
Húsvét (Ostern): Napfelkelte előtt az emberek először a kertben megmosakodtak a harmatban, csak utána beszélhettek egymással. Így amit a kezükkel egész évben megérintettek egészséges lett, vagy a rossz jóra fordult. Azaz: "Was meine Hände das ganze Jahr bestreichen, soll alles heil und gesund werden." A húsvéthétfői misén a pap megszentelte a gyerekek által vitt sonkát, tojást, kenyeret. A szentelt ételnek különös erőt tulajdonítottak.
Flórián nap (Floriantag): Ha egy lány a kérőjének kosarat adott, május 4-én egy madárijesztőt kapott a fiúktól ("Tattermann"). Ez azt jelentette: férj helyett madárijesztő jár neki.
Úrnapja (Herrgottstag): A pap kivitte az oltáriszentséget a földekre, hogy a tavaszi termést a rossz időtől távol tartsa. Reggel a családok négy helyen oltárt állítottak fel, virágokból, levelekből, ágakból és egy szentképből. A mise utáni körmenet alkalmával a pap mind a négy helyen felolvasott egy-egy evangéliumot. A körmeneten elől mentek a gyerekek, utánuk a férfiak, a pap majd az asszonyok.
Aratás ünnepe (Erntefest): Az aratási bálon a kocsmáros kiválasztott hat fiút, ők pedig magukkal vittek hat lányt. A lányok koszorúval a fejükön körbejárták a falut, a fiúk előttük mentek karonfogva. A hat pár táncával nyitották meg a bált.
Szüret ünnepe: A kocsmáros törzsvendégei választottak maguk közül egy bírónőt és egy bírót. Egy fiú elvitte kocsin a lányokat a bírónő házához, ahol kezdődött a felvonulás. A kocsin a bírónő és a bíró ült, a kocsmáig a lányok gyalog kísérték őket és táncoltak. A fiúk lovon kísérték a felvonulást. A tánctermet szőlővel, almával, körtével díszítették. A bírónő és a bíró feladata volt, hogy megbüntesse néhány fillérre azokat, akik a gyümölcsből loptak.
Búcsú (Das Kirchweihfest, Kirmes): A szigetcsépi védőszent Szent Teréz, ezért az október 15-e utáni vasárnap a búcsú ünnepe. Az emberek három napig mulattak Az első két napon bált tartottak, a harmadik napon pedig a fiúk énekelve járták az utcákat, a házaknál az új borral kínálták őket.
Mindenszentek napja (Allerheiligen): A fiúk kora reggel egy vesszővel a rokonokhoz, ismerősökhöz mentek, ahol megcsaptak mindenkit kétszer-háromszor, főleg a lányokat, hogy egészségesek és termékenyek legyenek.
Karácsony (Weihnachten): Az ünnep 24-én kezdődőtt Betlehemes játékkal (Chirstkindmadl). Ilyenkor a fiatalok házról-házra járva rövid színdarabot mutattak be, így kívántak boldog karácsonyt. Szenteste tizenhárom féle étel került az asztalra: alma, dió, tök, gesztenye, szőlő, szilva, sütemény, fokhagyma, méz, narancs, tökmag, befőtt, mák. A maradékot betették egy fiókba, majd dec. 28-án összekeverték rozzsal, búzával, kukoricával és zabbal. Ezt ették a tyúkok. Azt tartották, amelyik tyúk nem eszik belőle, az a tojást a szomszéd fészkébe fogja rakni. A karácsonyfát szaloncukor helyett színes papírlánccal, dióval, almával, mézeskalács-figurákkal díszítették.
Esküvői szokások: Az esküvői ebédnél minden fogás tálalása előtt a rövid versikét mondtak. Például:
"Ich tritt herein und bring euch das Rindfleisch mit dem Kren, gedenket wie die Rose riecht, die Rose riecht, vergiss mich nicht, und schämet euch beim Essen nicht! Vivat!"
Jellegzetes esküvői ételek voltak: húsleves, savanyú káposzta, malacsült, paprikás csirke, szilvás sütemény.