Szigetcsép határa már a rézkorban is lakott
volt. A rézkori leletek mellett jelentős a község
északi határában feltárt kora vaskori temető.
A község első okleveles említését
"Cséptelek" néven 1283-től ismerjük. Korábban
"Chepteluk" volt a falu neve. 1283. október 19-én IV. László
Moys mester özvegyének adta a birtokot. Moys V. István
nádora IV. Lászlónak, akinek felesége Árpád-házi
hercegnő.
1290-ben Fenenna királyné az oklevelet átírja,
és Moys özvegye által így a budavári apácák
tulajdonába kerül a birtok. A beginák még a XV.
században is a község birtokosai.
Az 1559-es török összeírásban "Csépány"
néven pusztaként említették. A legkisebb adót
fizették a lakói. Az elnéptelenedett falu is a szultáni
házbirtokokhoz tartozott.
A 150 éves török uralom pusztítása után
a bécsi kormány elrendelte a vármegye nagy részének
újratelepítését. Politikai okok miatt alig hoztak
magyarokat a telepítőbiztosok.
A mi községünkbe -mely most már "Csép" néven
szerepel- 1706 táján rácokat telepítettek.
Majd 1750 táján németek érkeztek Nürnberg
és Württemberg környékéről, magukkal
hozva szőlőtermesztési kultúrájukat is.
Több alkalommal sújtotta természeti csapás a
községet. Az 1838-as árvíz után telepednek
le a lakosok a község mai területére, a Dunától
távolabb. Ekkor már Szigetcsép néven szerepel.
1870-ben óriási tűzvész pusztított,
leégett a falu nagy része. Az 1878-as árvíz
idején a mai Fő utcán csónakkal közlekedtek.
Ezután kezdik meg a védgát építését
szegedi és bezdáni kubikusokkal.
1940-ben és '56-ban ismét kiöntött a Duna két
ága, a Ráckevei-Duna felől egészen az udvarokig
nyomult a víz.
A dualizmus idején a falu fejlődése virágzásnak
indult. Iskolák, óvoda, malom, Hitelszövetkezet, Hangyaszövetkezet
alakult.
Községünkhöz tartozik Szőlőtelep is. Az
itteni királyi birtokon 1889-ben kezdték meg a
szőlő telepítését.
1914-ben a háború kitörésekor 500 férfi
vonult be községünkből, 58-an hősi halottak
lettek.
A Tanácsköztársaság utáni román
megszállástól községünk sokat szenvedett.
A második világháború idején a mai
Csepel Autógyár helyén működő repülőgépgyár
bombázásakor a falut is gyakran érte támadás.
1944 novemberében a falu a frontvonalba került, ezért
lakosságát kitelepítették Dunakisvarsányba.
A hetekig tartó harcok megviselték mind falu épületeit
mind a lakosságát.
1944. december 29-30-án körülbelül 250 személyt
vittek el két évi ukrajnai kényszermunkára.
1945 júniusában 24 családot, mint népellenes
bűnösöket, internáltak Királyrétre, majd
1946 májusában 464 német ajkú személyt
telepítettek ki Bajorországba. Helyükre Mezőkövesdről,
Körösladányból és Szlovákiából
hoztak embereket. Számuk az 500 főt meghaladta.
Ennek megfelelően folyamatosan változott a falu népességének
összetétele.
1952-ben megalakul a Lenin MGTSz, amely 1970 után Csepel-szigeti Lenin MGTSz néven egyesül a szigetszentmártoni és szigetújfalui szövetkezetekkel. A község határában kezdte meg működését a Kertészeti Egyetem Szigetcsépi Tangazdasága, amely nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik a mai napig.
A '90-es években a TSz átalakult Csepel-szigeti Szövetkezetté. Megalakult a német és a szerb kisebbségi önkormányzat. Felépült az új községháza és a reformátusok temploma is. A régi iskola felújításával kialakították az Időskorúak Napközi Otthonának épületét. A '80-90-es években az iskola is új otthont kapott. A régebbi villamosítás mellett kiépült a víz- és gázvezeték, a telefonhálózat. A csatornarendszer kiépítése napjaink feladata.
vissza az előző oldalra