2001-ben negyedszázados fennállását ünnepelhette a budapesti Téka együttes. A jubileumi év méltó befejezése volt a karácsony előtt megtartott koncert az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Erre az alkalomra egyszerre három új CD-vel is előrukkolt az együttes.
Közülük egy valóban vadonatúj: az "Őskelet". A két másik közül a "Huszárgyerek, huszárgyerek" eddig csak kazettán volt kapható, a "nincs szebb élet a miénknél" pedig válogatás az elmúlt 25 év legsikeresebb számaiból. Ez utóbbiról már olvashattunk a folkMAGazin téli számában, s a koncerten is elmondták a zenészek, hogy nem a régi felvételek összevágásával akartak egy "best of …" típusú lemezt kiadni, hanem újravették a korábbi dalokat, sőt helyenként korrigálták is azokat a számokat, amiket valamikor szótagszám, ritmus, vagy egyéb szempontból helytelenül rögzítettek. Ezáltal egy-két szám egészen új hangzást kapott, mint például az "Addig éltem világomat …".
Ennek a válogatásnak elég szűkszavú a borítója, viszont itt együtt láthatjuk az eddig kiadott saját, illetőleg a zenekar közreműködésükkel készült egyéb lemez borítóját. Az "Őskelet" viszont az új zenei anyagon kívül abban is újdonságot jelent, hogy füzete bőségesen tartalmaz információt, méghozzá nem csak magyarul, hanem angolul is.
A jubileumi év záró koncertje kicsit nehezen indult. Meglepően lassan gyülekezett a közönség. Érezhető volt, hogy az együttes az azt megelőző hetekben belgiumi-hollandiai turnén járt, s így a hírverés a kelleténél talán szerényebbre sikeredett. A műsorban felléptek a Téka régi (Porteleki László, Nagy Zoltán) és jelenlegi (Vizeli Balázs, Tárnoki Beatrix, Lányi György, Havasréti Pál) tagjai, vendég zenészek (Szokolay "Dongó" Balázs, Balogh Kálmán, Kerényi "Szigony" Róbert, a Magyar Dudazenekar, a Magyar Tekerőzenekar, stb.), s Busai Norbert, Bohus György, Kocsis Enikő, Deffend Irén akik a Magyar Állami Népi Együttes és a Budapest Táncegyüttes tagjai két táncospárja.
Az est - a karácsony előtti időszakhoz illő - regöléssel fejeződött be, melyben az est szereplőin kívül a Téka zenészeinek növendékei is felléptek az ürömi József Nádor Népművészeti Intézmény és az Óbudai Waldorf Iskola növendékei.
A nagy sikerű műsor után még táncház következett. Így már csak az ünnepek elteltével adódott alkalom, hogy leüljünk Havasréti Pállal, az együttes vezetőjével, s egyik alapítójával, hogy beszélgessünk a zenekar negyedszázados történetének néhány fontosabb momentumáról.

Az interjúra készülve, lemezeitek borítóit ismét átlapozva, a honlapotokat megtekintve feltűnt, hogy milyen szűkszavúak vagytok a lemezek mellékleteiben az együttes tagjait, összeállításotok alakulását illetően, s az egyébként szép és rendszeresen felfrissített honlapotok is milyen kevés információt ad ebben a vonatkozásban. Ezért beszélgetésünk elején erről szeretnélek kérdezni. Először is a saját civil és zenei indíttatásod érdekelne.
A hetvenes évek közepén kerültem először kapcsolatba a magyar népzenével, mint a táncházak aktív látogatója, legalábbis azzal a fajta táncházi zenével, amit korábban nem ismertünk. Én gyerekkoromban a nyarakat falun Tolmácson töltöttem, s akkor még voltak falusi muzsikusok, a mienkben is egy dudás. Mindig is szerettem a falusi életet, s ráadásul az általános iskolában jó énektanárunk volt, élveztük az énekórákat, kórusban is énekeltem, valamint zongorázni is tanultam. Így volt egyfajta alap a későbbi érdeklődéshez.

Nem következett be később törés serdülőkorban, ahogy az sokaknál látható?
Olyan értelemben igen, hogy mivel sok felesleges energiával rendelkeztem, elküldtek sportolni, s amíg hivatásszerűen versenyeztem - ami nagyjából egybeesik a gimnáziumi évekkel -, addig a zenélés háttérbe szorult.

Te is a rockzenével kezdted, mint annyi más népzenész?
Igen, de én inkább rockzene-fogyasztó voltam, nem játszottam ilyen zenét.

A táncházzal hogyan kerültél kapcsolatba?
Először nem is magyar, hanem görög táncházba jártam. Akkoriban sok görög menekült gyermeke járt az iskolánkba, s a görög közösségek rendeztek táncházakat, ahová iskolatársaink hívtak el minket. Ez egészen 1976-os érettségizésemig megmaradt. De közben tanáraink hívására kezdtünk járni az FMH-ba is, ahol akkor a Muzsikás együttesnek volt táncháza, illetve az un. "nagy táncházba", ahol a Muzsikás mellett a Sebő együttes is játszott és olyan közönség volt együtt, aki azt vallotta, hogy a magyar táncot a megfelelő stílusban előadott élő zenére kell járni és csak is így élvezetes.

Ha jól tudom, a zenélésnek és a zenekar alakításának gondolata egy nyári táborban született meg.
Én mindig imádtam a zenét, de akkoriban az éttermi műzenét lehetett magyar zenének vélni. A táncházban megtetszett az élő falusi zenének az egyedisége, elevensége, ritmusa. Rácsodálkoztunk erre a sokféle érzelmet kifejező, addig a korosztályom számára nem ismert zenére. Jártunk a Kassák Klubba is, ahol a Sebő együttesnek volt táncháza, s a Kassák Klub szervezett nyári építésztáborokat is: többek közt malmokat mértek fel. 1976-ban egy olyan tábort szerveztek, ahol zene- és néptáncoktatás is volt. Éppen leérettségiztem, a versenyszerű úszással is leálltam, s Porteleki Laci hívására, aki iskolatársam volt, leutaztam ebbe a táborba. Laci akkor már muzsikált, én még csak szórakozás céljából mentem az abaújszántói táborba, ahol a Muzsikás, a Sebő együttes és Tímár Sándor voltak a tanárok. Ott mindjárt kezembe nyomták a bőgőt, hogy pont bőgős hiányzik (egyébként pont a bőgő és a tekerő tetszett a legjobban). Így lettem bőgős! Meghívott falusi zenészek is voltak ott, s engem többek közt Kovács Tivadar méhkeréki román muzsikus kezdett beavatni a népzenébe. Ott határoztuk el Porteleki Laci, Lányi Gyuri és én, hogy zenekart kellene alapítani. A tábor után már együtt gyakoroltunk, annak az évnek a végén meg már együtt mentünk Erdélybe, kifejezetten azzal a céllal, hogy népzenészekkel találkozzunk, és tőlük tanuljunk meg a muzsika fogásait falusi környezetben.

Az min múlott, hogy ki mely részén kezdett gyűjteni Erdélynek?
A mi esetünkben ez onnan eredt, hogy a pesti táncházban is széki táncokat tanultunk meg. Akkori tanárunk ifj. Csoóri Sándor is egy ottani bandát Ádám István "Icsán"-ét ajánlotta figyelmünkbe. Így aztán széki muzsikával kezdtük.

Akkor meg lehetett még házaknál szállni Széken?
Nem, ekkor már tilos volt, így mindenféle kalandos történetünk van ebből a periódusból. Nem minden faluban volt ez így, sok függött a helyi milicista hozzáállásától is, például Mérán az Árus dinasztia zenészei azt mondták, hogy őket nem érdekli a milicista, nála alszunk, és kész! Így lettünk mestereink családtagjai.

Hol folytattátok erdélyi gyűjtéseiteket?
Utazásainkat én inkább tanulmányi utaknak hívnám, mint gyűjtésnek. Erdélyi útjaink kezdő és utolsó állomása Kallós Zoltán kolozsvári lakására volt. Tőle tudtuk meg, hova érdemes menni, hol találhatunk számunkra izgalmas, érdekes, kiváló muzsikusokat, énekesket. Módszertanilag is sok tanácsot kaptunk tőle: hogyan kell zenét gyűjteni, hogyan kell a zenészekkel, énekesekkel, táncosokkal bánni, stb. Később mi is tudtuk segíteni az ő munkásságát azáltal, hogy autóval mentünk, s eljött velünk olyan helyekre, ahová enélkül talán nehezebben jutott volna el. Közben mi figyeltünk és szívtunk magunkba minden fogást, amit csak lehetett. Mi a helyszínen nem készítettünk lejegyzéseket, csak jegyzeteket, később emlékezetből vagy magnó után írtuk le a zenét.
A mai napig is járunk falura, az Alföldre, Felvidékre de Erdélybe is hogy tudásunkat bővítsük. Most is készülünk Pünkösdkor Magyarbecére Szántó Ferenchez. A muzsikálás olyan hosszú távú kapcsolat, amikor sokszor vissza kell térni egy zenészhez, többször többféleképpen kell megközelíteni egy témakört, míg a zenésznek újabb és újabb részletek, dallamok kerülnek elő emlékezetéből. A széki Ádám Sándor már előre mondta környezetének ha meglátott " na drága Pali megint mit fog kérdezni, mire kíváncsi?" A magyarszováti Maneszes "Láli" Mária és elmaradhatatlan rikoltozó társa Soós "Libuc" Erzsi le is írták azokat a dalokat, szövegeket, melyeket a találkozásaink után kerestek elő emlékezetükből.Később éppen a szomszéd idősebb asszonytól ők maguk kérdezték meg a már-már elfeledett lassú táncok dallamait, szavait, és egy kis füzettel vártak minket. Még mindig megyünk számunkra új helyekre is, még mindig felbukkannak olyan zenészek, akiknek zenei repertoárja még nem közismert, de természetesen már egyre szegényesebb a választék. A körülmények romantikája már nem ugyanolyan mint a hetvenes években, de nem értek egyet azzal, hogy már nem érdemes visszamenni korábban felgyűjtött falvakba, mert gyakran kiderül a kontrásról, vagy bőgősről, hogy hegedülni is egészen jól tud, s akár újabb dallamokat, díszítéseket, lehet tőle megtanulni.

Mikor indult az első, rendszeres táncházatok?
1977-ben, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség épületében, az első kerületben Táncsics Mihály utcában. Azóta minden péntek este a táncház jegyében zajlott. Mostanában a hónap első péntekén az Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Házban van a klubunk, a második pénteken pedig táncház a Virányosi Közösségi Házban Tímár Sándorral vezetésével.

Véletlenszerű az, hogy mostanában egy sor együttes ünnepli negyedszázados jubileumát? Vagy volt valami 1975-76 táján, ami zenekarok alapítására ösztönözte a fiatalokat?
Nem tudnám megmondani pontosan. De a nekünk sokat segített dr. Martin György, Kallós Zoltán, Olsvai Imre, Marosi Júlia, pedagógusok és még sorolhatnám akik bíztatták, motiválták a fiatalokat. Akkoriban rang volt elnyerni a Népművészet Ifjú Mestere címet, kemény küzdelem folyt ezért a zenészek között.

Ezt ti is elnyertétek már ekkor. A továbbiakban hogyan alakult a zenekar összetétele?
1977-ben már Nagy Zoltán (kontrás, cimbalmos és tamburás) is velünk muzsikált. Ő egészen 1989-ig maradt velünk, amikor Porteleki Zoli lépett a helyére. (Nagy Zoltán ezután alapította meg a Kolompos zenekart.) Porteleki Zoli két éve lépett ki az együttesből, azóta a Méta zenekarban játszik. Porteleki Laci 1990 -ben vált ki az együttesből, ma a Muzsikás együttes tagja. Az Téka új prímása, Vizeli Balázs tizenhárom éve muzsikál velünk.

Közben magatok is tanítani kezdtétek a zenélést. Ez hogyan alakult?
A Népművelési Intézet népzenei tanfolyamot is szervezett. Több más zenekar mellett, mi is ott tanultunk. Majd növendéke lettem az Óudán a Mókus utcában 1975-től működő népzeneiskolának. Till Ottó igazgató úr vezetése alatt itt lehetett csak az országban magyar falusinépzenét tanulni ha jól tudom. Az Óbudai Népzenei Iskola vezetője és atyja Béres János, alapító tanárok Béres János-furulya, id.Jakab Mihály-citera, Szöllőss Beatrix-cimbalom, és ifj.Csoóri Sándor-duda, kontra, tekerő hangszereken oktatták az érdeklődőket. Tanáraink nem győzték az érdeklődőket oktatni így lassan-lassan diákból tanárok lettünk. 1979-től már népzene tanárként is mint képesítés nélküli tanító tevékenykedtem. Néhány év tanulás, gyakorlás után, ha megfelelő szintre jutottál, diákból tanár lehetettél, anélkül hogy ilyen irányú végzettségről diplomája lett volna. Akkoriban nem lehetett főiskolán népzenei diplomát szerezni a Mókus utcai Zeneiskola igazgatója Till Ottó és Béres János a népzenei tagozat vezetője állt ki mellettünk, és évek során az ő segítségükkel fogadtatták el, a tanárkollegákkal ezt az új zeneművészeti ágat.

Más szakmád volt-e?
Nem volt, érettségi után a Pethő Intézet Mozgássérültek Nevelőképző Intézetének voltam másfél évig hallgatója és konduktora, majd a Néprajzi Múzeumban dolgoztam, és mindig olyan munkát kerestem, ahol maradt lehetőségem a munka mellett a zenélés folytatására. Közben több vidéki tanfolyamon Győrőn, Szegeden, Debrecenben képeztük, tanítottuk Halmos Bélával a népzenészeket, s az egyik ilyen tanfolyamon, a dunántúlin (1980-82) ismertük meg Vizeli Balázst. Ő először a kiskanizsai Bojtár együttesben, majd az Újstílus együttesben muzsikált. Egy ideig kisegített Tékában, amíg Porteleki Laci Svájcban dolgozott. Laci végleges kiválása (1990) és Balázs csatlakozása között egy rövid ideig szüneteltek a fellépéseink, hiszen új repertoárt kellett megtanuljunk, kialakítanunk.

Bea mióta van az együttesben?
Több mint tíz éve. Ő tizenhárom éves volt, amikor az Óbudai Népzenei Iskolában több növendék hangversenyen hallottam 1992-ben, s úgy gondolom jó az ötlet volt hogy próbáljuk ki a közös munkát. Természetesen a szülei is így gondolták. Bevallom, számomra a mostani hangverseny egyik legkellemesebb meglepetése Bea volt, aki, úgy tűnik, egyre szebben énekel, s a koboz játéka is igen szép volt. Őt valóban ígéretes tehetségnek találtam, beváltja a hozzá fűzött reményeinket. Bár tudom, sokan nem fogadják el, hiszen minket vagány, bulizós bandaként ismernek. Bea előtt is dolgoztunk női énekesekkel, de ők a mi korosztályunkból kerültek ki. Tárnoki Beatrix fiatalabb, mint maga az együttes.

A női szólista viszont azt jelenti, hogy a fiúk éneklése háttérbe szorul?
Nem, csak a hangsúlyok tolódtak el, egy professzionális új hang, hangszín jelenhetett így meg. Azt mi is hallottuk, tudtuk, hogy hangterjedelmünk nem túl nagy, s mikor Nagy Zoltán majd Porteleki László is kivált a Tékából, meggyengült a fiú kórus. Egyébként korábban is énekeltek lányok a zenekarunkban az első lemezünkön ("Gólya, gólya gilice") Gaug Ágnes, a másodikon ("Járjunk táncot") Sebestyén Márta és Gyenis Katalin, később Lovász Irén volt énekesünk. Szvorák Katalinnal az ("Iglice szívem") című lemezt készítettük el, Budai Ilona pedig évekig tanította énekelni a táboraink és a táncházaink résztvevőit. Az első lemezeitek tudtommal, nem Magyarországon jelentek meg, s csak a negyedik lemezetek kiadására vállalkozott a Hungaroton.

Mi ennek a története, s várható-e, hogy egyszer ezek a felvételek is megjelennek Magyarországon?
A Hungaroton egy ideig nem mutatott érdeklődést irántunk. Amerikában viszont egy táncos barátunk, Magyar Kálmán adta ki első két lemezünket 1980-ban. Az ő gyermekei ma már az amerikai Életfa együttes zenészei, s talán a mi népzene szeretetünk, lelkesedésünk hatására kezdtek a Jászberényi népzenész táborban ők is zenélni.
Az első két vinyl lemez (Gólya, gólya gilice; Járjunk táncot) felvételei itthon készültek el. A harmadik "Live koncert at Nyon Folkfestival" kiadói tulajdonképpen Takach Gustav barátunkkal mi magunk voltunk, de Svájcban jelent meg. A "Három a tánc" Németországban került kiadásra. Ezt kifejezetten táncosok rendelték meg, hogy tudjanak zenekar nélkül is táncolni. Talán épp ez adta később az ötletet a Néptáncosok Szakmai Háza által készített népzenei kazetta sorozatához. Az első magyarországi lemez, a "Feljön a nap" 1988-ban jelent meg, 12 évvel a megalakulásunk után. Ezekről a külföldön régebben kiadott lemezekről egyes összeállítások már az újabb magyarországi lemezeken is halhatóak.

"Erdélyország sok szép vize..."
"Ködnevelő idő" Bakos Árpád és a Téka
"Ha te húzod én meg járom..."
"Huszárgyerek, huszárgyerek"
"A szüzeké"
"Őskelet"
Téka 25 -" Nincs szebb élet a mienknél..."

Tervezzük az összes vinyl lemezeink CD-n való kiadását is amihez a digitális remastering el is készült a Főnix stúdióban Jánosi Béla hangmérnök felügyelete alatt. A "Feljött a nap" még csak vinyl lemezen és kazettán jelent meg, a következők viszont már CD-n is, köztük a Mestereink sorozat is, melyekből a már elhunyt Ádám István "Icsán"-nal és Bársony Mihállyal szemben - a korábban említettek szerint - a magyarbecei Szántó Ferenccel ma is élő kapcsolatotok van.

Tőle nagyon sok dalt rögzítettünk a falujában videóval is, de egyik Magyarországi vendégjátéka alkalmával elvittük stúdióba, s annyira megbízhatóan és jól muzsikált, hogy kiderült, hogy egy egész CD-re való anyagot sikerült fölvennünk. Hogy változatosabb, érdekesebb legyen a lemez, Szántó Ferenc kíséretét , segítségét, Balázs és én láttam el.
Feri bácsi pásztor elég lévén zárkózott ember, de mivel mi már hosszú évek óta ismerjük egymást, szinte családtagként kezel minket, s talán ezért is sikerült könnyedén a közös felvétel.
A Mestereink sorozat Fedémesi Népdalkör: Ködellik a Mátra lemezének szerkesztésére kért fel az asszonykórus vezetője, mely lemezen új és régebbi rádiós felvételekből válogathattam. Ádám István "Icsán" széki bandájának lemeze pedig annak a zenekarnak állít emléket, akik megtanítottak minket a muzsikálás titkaira.
Bársony Mihály -Tiszaújfalu CD lemezzel olyan tekerős, klánétás ezermester előtt tisztelgünk, aki saját maga készített felvételeket játékáról. Előkészületben a Sárrét népzenéje - Kádár Ferenc anyaga aki megszólaltatta Lehel kürtjét de kitűnően játszott furulyán, nádsípon, tárogatón, de még hegedűn is.

Az Őskelet című új lemezetek egyik legérdekesebb része az Arad és Bihar megyei román népzene.
Több mostanában megjelent lemezen tapasztalható (Méta, Gajdos, Csík, Ökrös), hogy az együttesek nem csak azt a fajta román népzenét játsszák, ahol a románság nagyon szoros kapcsolatban élt, él a magyarokkal, s a román és magyar népzene igen nagy hatással volt egymásra, de olyan területekről is ahol ez a kölcsönhatás lényegesen kisebb, a román zene karakterisztikusan eltér a magyartól. Mi ennek a magyarázata?
A mi esetünkben a román zene iránti vonzódás kézenfekvő, hiszen már abban az első abaújszántói táborban román zenésztől, Kovács Tivadartól tanultuk meg az alapokat. A mostani lemezen található számok a fúvósokkal a mai falusi román zenét mutatják be. Igazából Bartók munkásságának akartunk tisztelegni ezzel a összeállítással, az ő gyűjtéséből játszunk, aki a román népzene egy nagyon értékes részét mentette meg az utókornak.

Politikusaink talán egyszer elmondhatnák román tárgyalópartnereiknek, hogy Magyarországon nagyobb tiszteletnek örvend az erdélyi román népzene, mint a románság körében. De talán jogos felvetni, hogy miért csak román zenét játszanak népzenészeink, miért nem hallani szlovák, rutén, stb. zenét is.
Játszunk gural zenét is, de még nem tanultuk meg olyan minőségben, hogy érdemes lenne megmutatni, felvenni. Az motivál minket a környező népek zenéjének megismerésében, hogy ezáltal tudjuk meg, hogy melyek a magyar népzene jellegzetességei. Ha ismerjük a különbözőséget, akkor azt is tudjuk, hogy a mi zenénk mitől jellegzetesen magyar. Mi mindig nagy súlyt fektettünk arra, hogy magyarosan játsszunk. Nálunk a pásztorhangszerek középpontban vannak: a furulya, a duda, a tekerő, a citera.

Nagyon jó, hogy az Őskelet mellékleteként végre bőségesebben olvashatunk a zenéről, ha nem is az együttesről. Az is jó, hogy a külföldiek végre bőséges információhoz juthatnak egy világnyelven. Sajnos sok lemez esetében "elspórolják" ezt az információt, jóllehet, tudom, hogy a lemez előállítási költségeit ez megdrágítja?
Valóban így van. "A szüzeké" lemez esetében a borító előállítása majdnem olyan drága volt, mint magáé a CD-é. De az igény mindig az, hogy szépen nézzen ki, legyen újszerű. Azért terveztem a papír borítót, mert szeretem a régi bakelit lemezeknél, a mellékletet olvasgatni, nézegetni. De éppen a drágasága miatt nem tudtuk ezt kivitelezni a többi lemezünknél.
Jelenleg az ürömi József Nádor Iskolában tanítotok zenét Gyurival. Miért jöttetek el Óbudáról és miért pont Ürömbe mentetek? Mint említettem, az Óbudai Népzenei Iskola első igazgatója, Béres János, kiharcolta, hogy ne a papír számítson a tanári kinevezéseknél. Az új igazgató, viszont fel akarta bontani a szerződését, illetve kivette státuszukból azokat a tanárokat, akiknek nem volt zenei diplomájuk, hiába voltak hangszereik mesterei, jó pedagógusok (köztük alapító tanár is volt). Ezért mentünk Ürömre. Azért éppen oda, mert ifj.Csoóri Sándor Ürömbe költözött, ahol elindította a népzenei oktatást, és természetesen azokat hívta, akikkel Óbudán is kezdte. Népművészeti iskola vagyunk, délelőtt rendes órákra járnak a gyerekek, délután jönnek a zeneórákra, vagy kézművességet ill. néptáncot is választhatnak. E mellett még bőgőt, ütőgardon és tekerőt tanítok a Nyíregyházi Főiskolán is. Vizeli Balázs a prímásunk Zsámbékon és Bugyi községben tanítja a vonósokat, Tárnoki Beatrix az énekesünk pedig Bp.-en a XIII. kerületben és szintén Bugyi községben tanítja az érdeklődőket.

Ha jól tudom, ezen a nyáron már a huszadik Téka Tábor kerül megrendezésre.
1983-ban szerveztük az első Téka tábort. Először a Vadása-tónál volt Szombathely mellett, majd sokáig Nagykállón voltunk, az utóbbi két évben Boldogkőváralján táboroztunk. Ennek a tábornak a fő épülete látható "nincs szebb élet a mienknél" borítóján. Az év többi részében ezt hogy hasznosítják? Ez a "Hagyományainkért Alapítvány" tulajdona. Saját táboraink mellett más szervezett programokra, iskolai táborok céljaira is kibérelhető. Táborainkban zeneoktatás mellett táncoktatást, kézműves foglalkozást is tartunk.

Jelenleg hol van tácházatok?
A XIII. kerületi Dagály utcában van klubunk, ahol a Vadrózsák Táncegyüttes a házigazda.A gyermektáncház pedig a Virányosi Közösségi Házban működik Tímár Sándor vezetésével.

Azt is tudjuk, hogy Lányi Gyuri a Magyar Dudazenekar, Te pedig a Magyar Tekerőzenekarnak is alapító tagja vagy. Hogy működnek ezek az együttesek?
A Magyar Tekerőzenekart nyugati tekerőzenekarok mintájára hoztuk létre, többnyire volt tanítványaimból, kollegáimból. 11-13 tekerős, 3 énekes, 3 fúvós és egy dobos alkotja az együttest. Jelenleg csak havonta egyszer találkozunk, ami nem ideális, de mivel profi muzsikusokról van szó, elégséges az új darabok begyakorlásához. Eddig három CD-nk jelent meg.
A Magyar Dudazenekar pedig most tervezi elkészíteni önálló lemezét. Több óriás koncertünk is volt már, melyen a Dudazenekar és a Tekerőzenekar együtt muzsikált, talán el lehet képzelni, milyen elsöprő élmény nyújthatott a harminc tagból álló egyesített banda.
A lemezkiadás és a táncházmozgalom más területein is végzel szervező munkát. Berán Istvánnal gondoltuk ki az Új Élő Népzene sorozatot (eddig 8 CD jelent meg), melynek szerkesztője és zenei rendezője vagyok. Úgy láttuk, hogy kell egy olyan népzenei antológia lemez mely az elmúlt év érdekességeit és újdonságait mutatja be profi felvételeken pályáztatás és zsűrizés után.
A Táncház Egyesület egyik ügyvezetője is vagyok, jelenleg épp a Táncháztalálkozó előkészítésén dolgozunk. a Táncháztalálkozó előkészítésén dolgozunk.

Abkarovits Endre