Monostorapáti - A Völgy idei első táncházát a Téka zenekar kíséretével vezette Radák Jani, a Guzsalyas házigazdája. A programra már a kezdés előtt egy órával gyülekezett a törzsközönség az udvaron.

Tárnoki Beától, a Téka énekesétől kérdezem, hogyan tudják felrázni a hangulatot, ha éppen kevés a táncoló. Furcsán néz rám: Majd meglátod, elindul a zene, és egyből felállnak, nem kell semmi mást csinálnunk, csak játszani.
A Téka már huszonhat éve létezik. A két alapító tag, Lányi György és Havasréti Pál mellé Vizeli Balázs prímás és Tárnoki Beatrix énekes tizenegynéhány éve csatlakozott. Állandó táncházaikban minden hónapban törzsközönség várja őket.

Amíg a Téka érkezését vártuk az udvaron, egy sült krumplit majszoló kislány megkérdezte szüleit: táncolni szabad itt? A tapasztalatok alapján azt mond- hatom: kell. A Guzsalyas neonfényei alatt egyre többen gyűltek össze, mindenki ártatlanul ücsörgött a székeken.
Aztán Radák Jani felvezetése után a Téka egyszer csak rákezdett, s valóban, ahogy Bea mondta: hirtelen mindenki felállt, lassú körtánccal indítottak. Radák Jani egyre gyorsított a tempón, a kezdőknek mutatott néhány alaplépést.

Majd párokra szakadtak, s ki ügyesebben, ki kevésbé, kik összeszokottan, kik zavartan, de mindenképpen lépegettek, forogtak, pörögtek, ugráltak. Néhány perc után sorra lekerültek a vastagabb pulóverek, s kipirult leányorcákról lehetett leolvasni a lelkesedést. Voltak persze komoly képpel, átgondoltan, gyakorlottan táncolók is, akik a hétköznapi viselethez karaktercipőt húztak. Szállt a por a levegőben, a kezdeti csoszogás helyett cipősarok pontosan kiszámolt koppanása verte fel a padlóról az udvarról odakerült homokot.

Garancsi Ágnes